(Bécs, 1791. szeptember 21. - Döbling, 1860. április 8.)

Gróf Széchenyi István 1791-ben született Bécsben. Apja gróf Széchényi Ferenc, édesanyja Festetich Júlianna grófnő.

Középfokú iskoláit magánúton végezte, de nyilvánosan, magyar páterek előtt vizsgázott. Apja akarata szerint 17 éves korában már katona volt. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban, ki is tűnt bátorságával és vakmerőségével. Rengeteget utazott, bejárta Törökországot, Kelet- és Nyugat-Európát.

Utazásai közben döbbent rá hazája elmaradottságára. Megállapította, hogy történelmi neve súlyos kötelességgel is jár, ezért életcéljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki. Hazatérve ő lett a reformgondolat kezdeményezője és legjelentősebb alakja.

Szinte lehetetlen felsorolni mindazt, amit élete folyamán tett nemzetéért. Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, előmozdította a dunai és tiszai gőzhajózást, a Lánchíd megépítését, támogatta a magyar vasúthálózat fejlesztését és az egyesült Budapest ötletét. Az 1848 áprilisában megalakuló Batthyány kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni. Posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a döblingi elmegyógyintézetbe került orvosa, Almási Balogh Pál tanácsára. Széchenyi Döblingben hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat.

A sorozatos zaklatások, házkutatások felőrölték Széchenyi maradék erejét. Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán "karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott".

Forrás: http://www.szechenyiemlekbizottsag.hu/index.php?n=old&kod=3

 

„… csak az érti hazafi kötelességeit józanul, ki a hiányt, csorbát látja, de azon egyszersmind tehetsége szerint segíteni  is törekszik”		„Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak. A jövőnek élünk, a szépért, s a jóért, amit tehetünk!”
	„Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének nem derék ember”		„Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.”
„Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki”.		„Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, födél és szakismeret nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.”
	„Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, esze, tudománya, szorgalma által.”		„Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.”
„A kisded Makkbul, ha nem romlott, idővel termő Tölgyfa lessz, csak senki el ne gázolja.”		„Az iskolai képzés a megélhetéshez elég, az önképzés építi a vagyont”

Gróf Széchenyi István munkássága és a magyar nemzettel szembeni töretlen elkötelezettsége nemcsak kortársai számára volt tökéletes példa. A XXI. század középiskolásai részére is kellő motivációt, mintaszerű jövőképet, követendő utat mutat(hat) elgondolkodtató soraival, amelyek napjaink aktualitásait is tükrözik.

„SZÉCHENYI A MIENK”

Kőhalmi Réka 9/Ny.